2014 augusztus: Bringával a Duna forrásához és vissza

Előkészületek:

Van egy csomó dolog, amit el kell még intézni egy ekkora túra előtt, így volt ez most is. Jobb lenne nem az utolsó pillanatra hagyni mindent, de sajnos így volt, mivel egyikünknek sem volt valami sok szabadideje a túráig. Fruzsi is, és én is a vizsgaidőszak után rögtön megkezdtük a kötelező nyári gyakorlatunkat. Fruzsinak ez egy hónap volt, de neki a vizsgaidőszak hosszú volt. Én szerencsére a vizsgákat gyorsan letudtam, utána letöltöttem a 6 hét gyakszimat, és még volt egy hónap, hogy dolgozzak is, aminek nagyon örültem, és utólag azért kellett is ez a plusz pénz. Kötöttünk még biztosítást is, arra az időszakra, ameddig a tervek szerint külföldön tartózkodunk. Visszakanyarodva az elintéznivalókhoz… Reggel 9 órára hivatalosak voltunk a Sirius rádióhoz, hogy egy rövid kis interjút készítsenek velünk a túra előtt. Ezután meglátogattunk néhány boltot, hogy megvegyük azt a minimális élelmet, amit az indulástól viszünk magunkkal. Késő délutánra pedig maradt a pakolás, ami sosem könnyű, hogy mindent vigyünk, amire szükség lehet, de el is férjünk. A lényeg, hogy mindent sikerült bepakolni, így nyugodtan feküdtünk le, és vártuk a reggelt.


 

1.nap: (2014. augusztus 01.)

DSCF2152Elérkezett a reggel, körülbelül 7 óra magasságában keltünk fel. Szép lassan magunkhoz tértünk, felöltöztünk, és bekaptunk pár falatot. Ezután jöhetett a legizgalmasabb rész, a bicajokat levittük, majd minden csomagot, és elkezdtünk felpakolászni mindent a bicajokra. Ez már könnyen ment, mert mindennek megvolt a maga helye, igazából csak rögzíteni kellett őket. Szépen összegyűlt a család egy helyen, és jöhetett a búcsúzkodás, ami a szülők részéről nem történhetett könnyek nélkül. Sok sikert kívántak, majd szép lassan elgurultunk. Az első nap útvonala már fejből ment, mert tavaly az augusztusi hosszú hétvégén is eltekertünk már a Balatonhoz, egészen pontosan Balatonakarattyára. DSCF4117Az út első felénél ragyogó időnk volt, sütött a nap, és természetesen jól le is égtünk. Legelőször Jakabszállás után álltunk meg egy benzinkútnál, itt egy kicsit feltöltöttük levegővel az abroncsainkat, ettünk egy kicsit, és ittunk egy kávét. Egészen Izsákig mentünk, ahol találtunk egy ideális helyet, hogy megebédeljünk. Úgy gondoltuk, hogy Dunaföldvárig már nem állunk meg, ott is csak azért, hogy a jól megszokott táblás képet megcsináljuk. Fülöpszállástól Soltig valami iszonyatos az út, és csak rátesz egy lapáttal, hogy nagyon forgalmas is, de muszáj volt ott mennünk, hogy ne tegyünk nagy kitérőt, és időben érjünk a kempingbe. Amilyen szép időnk volt, Enying előtt olyan szép kis eső kapott el bennünket. Meg kellett állnunk egy buszmegállóban, mert szakadt, dörgött, villámlott, és úgy éreztük, hogy szerencsésebb megpihenni, ameddig nem csendesedik. Ahogy ez megtörtént elindultunk, már be is értünk Enyingbe, amikor láttuk, hogy felhőszakadás van mögöttünk, és a szél egyenesen felénk fújta. Megláttam egy gyárat, ahol volt egy fedett rész, ez a Cornexi gyár volt, ahol a müzliket készítik. Gondoltuk, nagy baj nem lehet, ha addig bemegyünk a fedett rész alá. Jól is tettük, mert elért a nagy zuhé, és az ott dolgozók is kedvesek voltak, mondták, hogy nyugodtan támasszuk le a bicajokat valahol, és menjünk bentebb, sőt a végén még 1-1 müzlit is kaptunk, ami másnap nagyon jól esett. Ezután már zökkenőmentesen értünk a kempingbe, ahol felállítottuk a sátrat, kiteregettük a vizes ruháinkat, lezuhanyoztunk, vacsiztunk, és végül aludhattunk.


 

2.nap: (2014. augusztus 02.)

DSCF4154Reggel 9 óra körül ébredtünk, de elárulhatom, hogy ennél hamarabb csak 1-2 alkalommal sikerült. Egész szép időnk volt, a kiteregetett dolgaink nagyjából megszáradtak. Balatonfüreden megálltunk ebédelni és általában én kávéztam is, mivel reggelente nem mindig volt rá lehetőség, így mindig egy boltnál kerítettem rá sort. Ezt követően már csak Badacsonytomajon álltunk meg a vasútállomásnál, ahol megettünk egy-két frissítő barackot, és úgy döntöttünk, hogy a Maniac Kerékpárüzlettől kapott táplálék kiegészítőkből is megkóstolunk egyet-egyet. DSCF4167Ja igen, aki nem tudta volna, egy szegedi kerékpárüzletről van szó, akik úgy döntöttek, hogy segítenek nekünk, és szponzorként támogatnak minket néhány dologgal, mint például a táplálék kiegészítők. Állagilag és ízileg olyan volt, mint az összenyomkodott vattacukor. Kicsit furcsa volt, de ha egyet megevett belőle az ember, az tuti, hogy egy jó ideig nem volt éhes. Említettem, hogy voltunk már erre tavaly augusztusban is, amikor beiktattunk egy esti túrát is, ezt itt most nem részletezném, akit érdekel elolvashatja a túrabeszámolók között. A lényeg, hogy akkor is Keszthelyig jutottunk, és jó volt visszaemlékezni, és megtalálni azt a helyet, ahol akkor aludtunk kint a szabadban, a bicajút mellett egy kertben. Most azért egy kicsit tovább mentünk, és megkerestük a kempinget. Menet közben azon gondolkoztunk, mivel egész jó időnk volt és víz közelben egy jó ideig nem leszünk, mi lenne, ha fürdenénk egyet a Balatonban. Gyorsan felállítottuk a sátrat, beöltöztünk fürdőruhába, de mire kijöttünk a sátorból már a nap sem sütött, és feltámadt a szél. Úgy gondoltuk most már csak azért is, de ahogy odaértünk a kempingben lévő szabad strandig elég nagy hullámokra lettünk figyelmesek, így mégis visszavonultunk a kis lakásunkba, vacsit csináltunk és pihentünk.


 

3.nap: (2014. augusztus 03.)

DSCF4177Reggel összepakoltunk, így már csak egy jó kis reggeli kellett az induláshoz. Felsőpáhok után, ami Hévíz mellett van minden fel volt túrva, rájöttünk, hogy útépítés van. El is fordultunk rossz irányba, de gyorsan rájöttem, hogy nem arra kell mennünk, de az ott haladó autóból egy idős pár segített is útbaigazítani minket. Vicces volt, mert mondták, hogy erre meg arra elmegyünk, és utána sokáig csak gurulunk majd. Annyira nem örültünk, mert előtte nem igazán emelkedett az út, szóval biztosak voltunk benne, hogy ha lejt, akkor emelkedni is fog…hát nem tévedtünk. Szerencsére nem volt vészes, és forgalom sem igazán volt, ráadásul az útépítés miatt egész jó aszfalton haladtunk. Biztos, ami biztos utána tényleg egy jót gurultunk. A Zalacsányi tónál meg is pihentünk egy kicsit, de csak az út széléről nézelődtünk. DSCF4201Nagyobb pihenőt már csak Zalaegerszegen töltöttünk a Mária Magdolna Plébániatemplom tövében, ahol meg is ebédeltünk, igaz 2-2 mekis hamburgert, de a célnak megfelelt, én még egy fagyit is benyomtam utána. Szép lassan megérkeztünk Csörötnekre, ahol én még a barátaimmal néhány éve közösen is voltam, és azt tapasztaltam, hogy a hely szinte semmit nem változott azóta. Érkezésünkkor telefonáltunk a táblán feltüntetett számra, és mondták, hogy nyugodtan menjünk be, másnap majd mindent elintézünk. Rajtunk kívül egy egész tájfutó csapat is volt még a kempingben, de amikor mi érkeztünk meg csak egy édesapa volt ott, aki tócsnival kínált bennünket, és közölte, hogy együnk csak nyugodtan, mert kicsit több lett, mint kellett volna. Hozzáteszem mi már akkor a maradékból ettünk, de az is szép adag volt. Később a többiek is megérkeztek. Kellemes meglepetés volt, mert kiderült, hogy a szervezők Zita és Árpi (akik kerékpáros világkörüli útra mentek) jó barátaik. Megkértek minket, mint külsősöket, hogy állítsunk sorrendet 4 kitűző, és 4 csapatlogó között, amiket ők maguk készítettek. Valamiféle házibajnokság lehetett, 4 csapat volt, így zsűriként egy kicsit mi is részt vettünk benne. Elintéztük a szokásos esti dolgokat, majd lefeküdtünk.


 

4.nap: (2014. augusztus 04.)

DSCF4236Reggel a szokásos 9 óra körüli kelésünk után megreggeliztünk, összepakoltunk, elköszöntünk az ott lévőktől, majd a községházhoz mentünk, ahol fizettünk. Izgatottan indultunk el, mert tudtuk, hogy ezen a napon lépjük át a határt, és Grazban szállásadóink is lesznek. Alsószölnök után megláttuk a táblát, ami azt jelezte, hogy utána Ausztriában vagyunk. Itt még utoljára felhívtuk az otthoniakat, hogy megnyugodjanak eddig minden rendben. DSCF4314Ahogy beértünk az egyik városba szemmel láthatóan szebb volt a környezet. Mindenhol virágok, frissen nyírt fű, és ami a legjobb volt mindezt a Rába menti bicajúton csodálhattuk. A Rába folyó mellett délután fél 2 körül megálltunk ebédelni. Ezen a részen kifejezetten koszos volt. Tovább haladva egy idő után persze elkanyarodott a Rába, de szerencsére továbbra is bicajúton folytattuk az utunkat egészen Grazig. Szép nagy város, de a GPS segítségével viszonylag könnyen odataláltunk a megadott címre. Ahogy megérkeztünk Anita és András már vacsorával várt bennünket, kicsit beszélgettünk, majd gondoltuk haza is telefonálunk, hogy ne aggódjanak. Igen ám, de a telefonok nem váltottak át automatikusan másik hálózatba, így nem volt térerőnk. Mire megtaláltuk, hogy is kell átváltani, addig szépen el is szaladt az idő, és meg is kaptuk a magunkét az otthoniaktól.


 

5.nap: (2014. augusztus 05.)

DSCF4354Reggel már megterített asztal várt minket a reggelivel és még kávét is tudtunk inni. Nagyon kedves pár volt, igyekeztek mindent megadni, amire éppen szükségünk volt. Ezúton is nagyon köszönjük a vendégszeretetüket. Ez a nap nem okozott nagy problémát, szinte végig kerékpárúton tudtunk jönni, szint is csak 253m volt, ráadásul 83km-re, szóval viszonylag laza napot zártunk. Az időjárás is kegyesebb volt hozzánk, mert nem sütött a nap, igaz egy pici eső elkapott minket, de nem tartott sokáig. Összefutottunk egy magyar apa-fia párossal is Frohnleitenben, akik szintén egy nagy túrán voltak. DSCF4359Itt csak pár szót beszéltünk, mert ők egy buszmegállóban pihentek, mi pedig az út túloldalán voltunk, de kiderült, hogy ők is München felé tartanak, így úgy köszöntünk el, hogy biztosan találkozunk még. Így is volt, később találkoztunk velük, és kiderült, hogy a fiú 10 éves, és nagy álma volt, hogy Münchenbe bicajozzon, ahol focizhat egyet a korosztályának megfelelő fiúkkal. Az apa pedig segített ezt az álmát megvalósítani. Sajnos Gergő cukorbeteg, ezért is szép teljesítmény amit csinált. A boltokban is állandóan figyelniük kellett, hogy miben mi van, nehogy olyat egyen, amit nem szabadna. Jó volt tekerni velük, de ők úgy döntöttek, hogy kimennek az országútra, mert ott gyorsabb, nem olyan emelkedős, és kevésbé kanyarog. Sok szerencsét kívántunk egymásnak és külön folytattuk utunkat. Elértük a mai napra kitűzött célt, Leobent. Itt nagyon szuper kempingünk volt, egy kis rész el volt kerítve, ahol csak mi voltunk. Este csináltunk gyorslevest, hogy egy kicsit felmelegedjünk, mert elég hideg volt már.


 

6.nap: (2014. augusztus 06.)

DSCF4394Reggel már 7 óra környékén sikerült kimászni a hálózsákokból. Találtunk egy vendéget is az előtérben, aki meztelen csiga formájában mászkált a cuccainkon. Sokáig nem maradt, mert kidobtuk. 😀 Az első 50 km-en iszonyatosan nagy szelünk volt, és ahogy ez lenni szokott a bicajosoknál: szembeszél. A táj látványa azért kárpótolt minket, mert az továbbra is nagyon szép volt. Ezen a napon is többször összefutottunk Tamással és Gergővel, akik egy idő után szintén az országutat választották. DSCF4416Elköszöntünk egymástól, számot cseréltünk, ha véletlen nem találkoznánk már, akkor a túra után fel tudjuk venni a kapcsolatot. Az indulásnál Fruzsi bicaja eldőlt, és a fogaskerék szerencsétlen módon felhasította a lábát. A nap vége felé még falatoztunk egy kicsit, hogy biztos elég legyen az energiánk a kempingig. Este fél 8 körül érkeztünk meg, ahonnan nagyon szépen lehetett látni a Grimming hegységet, ami 2351m magas. Estére csináltunk még magunknak sajtos-tejfölös tésztát, ami végre nem kenyér alapú volt. Később jöhetett a megérdemelt pihenő.


 

7.nap: (2014. augusztus 07.)

DSCF4549Reggel meglepő módon 8 óra körül sikerült kelni. Ettünk, összepakoltunk és folytattuk tovább az utunkat. Egy jó ideig csodáltuk még a Grimminget, ugyanis egyenesen felé mentünk, persze egy idő után elvitt az út mellette. Nagyon tetszett a környék, mindenfelé hegyeket lehetett látni. Nekem személy szerint egyébként is nagyon tetszik az ilyen környezet, szóval élvezet volt itt haladni. Néha sajnos elég rossz minőségű útra tévedtünk, de mindenben a jót kerestük, így örültünk, hogy legalább nincs autó. Eselsbach után két irányba ment az út, balra egy nagy emelkedőt láttunk, egyenesen pedig viszonylag sík terepet. Arról is jöttek bicajosok, ráadásul a GPS szerint is járható útnak tűnt, de tévedtünk, egy idő után már gyalogosan is nehezen lehetett volna ott közlekedni, nem hogy jól megpakolt bicajokkal. DSCF4566Teljesen nem mentünk vissza, mert rá tudtunk csatlakozni arra az útra, amin haladnunk kellett, de az emelkedőt erre sem úsztuk meg. Valamivel később pihenőt tartottunk és ettünk, hogy pótoljuk az elvesztett energiát. Ahogy haladtunk tovább észrevettem egy 23%-os táblát, ami szerencsénkre lejtő volt. A gurulásnál azért elég erősen kellett fékezni is, és egyszer azt vettem észre, hogy nem igazán akar fogni a fékem, így nagyjából félúton megálltam (egy bokornak köszönhetően 😀 ), hogy kicsit hűljenek a tárcsák és a pofák. Közben néhány bicajos legalább 60km/h-val gurulhatott el előttünk. Pár perc kényszerszünet után sikeresen leértünk, ahol egy tó kezdődött, nem is akármilyen tó, az, aminek a túlpartján Hallstatt, barokk kisváros állt. Tovább haladva volt egy rész, ahol közvetlenül a tó fölött vitt a bicajút. A tavat elhagyva jó ideig a Traun folyó mentén mentünk tovább, ahol szintén volt egy kis döngölt földutunk, de itt jól lehetett haladni. Este 8 óra körül érkeztünk meg a kempingbe, ami szintén egy tó mellett volt Aberseeben. Örültünk, mert tudtuk tartani az útitervet, amiben nem voltunk biztosak, hogy menni fog, főleg az emelkedők miatt. Végül jöhetett a megérdemelt pihenés.


 

8.nap: (2014. augusztus 08.)

DSCF4602Ezen a napon kettős érzések voltak bennem, egyrészt tudtam, hogy átlépjük az osztrák-német határt, és egyre közelebb kerülünk a célhoz, másrészt kicsit szomorú is voltam, hogy elhagyjuk a hegyvidékes részt. Ahogy elhagytuk a tavat, jött egy kis emelkedő, ahonnan nagyon jó volt visszanézni, hogy merről is jöttünk. Később láttuk Salzburg jelképét is a Festung Hohensalzburg-ot. Ez egy 1077-ben Gebhard érsek által emelt erődítmény, ma Közép-Európa legnagyobb, teljes mértékben megőrzött vára. DSCF4621Ezt egy hídról tudtuk lefényképezni, ahol rajtunk kívül voltak még bicajosok, és a zászló miatt olaszoknak néztek minket, ami elég vicces volt. Salzburgot elhagyva lassan át is léptük a határt, így már Németországban folytattuk utunkat. Freilassing után sikerült bekeverednünk egy zsákutcába, de megnéztük, és rájöttünk, hogy egy kis erdőn átvágás után ismét úton tudjuk folytatni. Ha már így alakult, akkor itt pihentünk is egy kicsit, és ettünk. Elég csendes hely volt, így jól is esett itt megállni. Az erdőátvágás elég könnyen ment, utána már sima utunk volt a kempingig, ami Seebruck előtt volt ismét egy tó mellett.


 

9.nap: (2014. augusztus 09.)

DSCF4633Ezen a napon történt talán az egyik legtöbb olyan dolog, ami miatt a nap végén megfordult a fejünkben, hogy talán nem sikerül a tervek szerint a túra. Kezdődött az egész azzal, hogy az egyik benzinkúton pumpáltunk az abroncsokba, ami után észrevettem, hogy egy elég nagy nyolcas van a hátsó kerekemben. Először arra gondoltam, hogy rosszul támasztottam le, és a súly miatt meghajlott, de kiderült, hogy eltört az egyik küllőm. Bíztam benne, hogy nem lesz gond vele, így egyelőre nem is foglalkoztam vele. A másik dolog a bevásárlásnál volt, amikor már a harmadik boltban voltunk, és sehol nem fogadták el a kártyánkat. Nem értettük, volt még nálunk készpénz, fizettünk azzal. Elmentünk a kempingig, ahol szintén készpénzzel fizettünk. A sátorállítás után összeszámolgattuk, hogy van még nálunk annyi, hogy 1 kempinget biztos fut. Haza telefonáltunk és elmondtuk, hogy mi a helyzet. Kicsit az idegbaj jött ránk, amikor feljött, hogy a kártya lehet a bibi. Mondták, hogy majd utánajárnak, felhívják az ügyfélszolgálatot, és szólnak, ha van valami. Mi közben már a legrosszabbra gondoltunk, hogy vagy fel kell adnunk és eddig jöttünk, vagy visszamegyünk Ausztriába, hogy vegyünk fel pénzt, és folytatjuk. Közben jött a telefon, hogy valószínűleg csak rossz boltokat fogtunk ki, ahol nem jó a kártyánk, de automatából fogunk tudni kivenni pénzt. Kicsit megnyugodtunk, de azért még ott volt a kérdőjel…mi van, ha mégsem? Így feküdtünk le, és bíztunk a szerencsében.


 

10.nap: (2014. augusztus 10.)

DSCF4634Igyekeztünk időben felkelni, mert nem tudtuk, hogy mennyi időt vesz el, mire találunk egy automatát. Gyorsan megreggeliztünk, felpakoltuk a csomagokat, és indultunk is tovább. Szerencsére a GPS-ben ilyen helyek vannak, és így viszonylag gyorsan sikerült találnunk egyet. Kicsit félve mentünk be, hogy vajon előre, vagy visszafelé kell tovább haladnunk ezután, de szerencsére tényleg tudtunk kivenni pénzt, szóval nagyon örültünk. Legközelebb jobban utána kell néznünk ilyen dolgoknak, de mindig a saját hibájából tanul az ember, és mi tanultunk belőle. München külterületén éppen útjavítás volt, ezért egy párhuzamos utcán tudtunk csak arra haladni, amerre nekünk menni kellett. Ahogy visszatértünk az útra, láttuk, hogy le van zárva, de jött két bicajos, akik elmondták, hogy kerékpárral végig lehet menni. Megkönnyebbültünk és mentünk is tovább, de ahhoz képest, hogy le volt zárva egy-két autó is átment ott valahogy. DSCF4668Élvezetes volt úgy menni egy kétsávos autóúton, hogy csak bicajosoké. Elértünk az Ammersee tóhoz 40km megtétele után, és úgy gondoltuk, ha már süt a nap és időben is vagyunk, akkor miért ne állnánk meg itt mártózni egyet. Előtte bekaptunk pár falatot, de mire befejeztük természetesen egy nagy felhő beállt a nap elé, így rögtön nem éreztük azt a kellemes meleget. Azért úgy döntöttünk, ha már át is öltöztünk, akkor csak csobbanunk egyet, de nem tartott valami sokáig, mert azért hideg volt a víz. DSCF4671Menet közben az út szélén volt egy lámpa, amit nem tudtam hova tenni, de aztán rájöttem, mert tőlünk jobbra egy repülőtér volt, és ha felszállás van, akkor nem lehet ott senki. Elértünk Denklingenbe, ekkor olyan 7 óra körül jártunk, de a GPS szerint a közelben semmi kemping. Megláttunk egy férfit a kertjében, akitől kértünk egy kis útbaigazítást, hátha tud a közelben valamit. Sajnos ő is csak annyit tudott mondani, hogy a közelben semmi nincs, még vendégház sem. Láttuk, hogy elég nagy a kertjük, így rákérdeztünk, hogy esetleg ott felüthetjük-e a sátrat. Természetesen megengedte, betoltuk a bicajokat, majd rögtön hívtak előre, hogy üljünk le. Hoztak nekünk vizet, multivitaminos üdítőt, és a vacsora sem maradhatott el. Érdeklődtek, hogy merről jöttünk, és amikor mondtuk és mutogattuk a térképen, csak csodálkoztak, hogy ezt végig bicajjal. Ezután felállítottuk a sátrat, majd azt is megengedték, hogy zuhanyozzunk. Megköszöntünk minden eddigi segítséget, és lefeküdtünk aludni. Az este folyamán többször felébredtünk, mert annyira fújt a szél, hogy néha azt hittük felkap minket. Egyszer ki is mentem megnézni, hogy minden jól le lett-e szúrva, biztos ami biztos. Elég rossz jel volt ez az erős szél a másnapra nézve, de reméltük, hogy addig elmegy a vihar.


 

11.nap: (2014. augusztus 11.)

DSCF4675Reggel már arra ébredtünk, hogy az esőcseppek verik a sátrunkat. Egy ideig még feküdtünk, és vártuk, hogy csendesedjen, de ez nem igazán akart bekövetkezni, így inkább felöltöttük a bicajos ruhánkat, és kimentünk. Természetesen bent már megterített asztal várt minket reggelivel, kávéval. Gondoltuk, hogy muszáj megörökíteni az ittlétünket, szóval mondtuk, hogy szeretnénk egy közös képet készíteni. Laura el is ment megfésülködni, hogy jól nézzen ki rajta, Ludwig pedig kedvenc kertésznadrágjában pózolt. Ezzel a képpel van egy tervünk is, hogy karácsonyra előhívva elküldjük nekik, és még egyszer megköszönjük, hogy élvezhettük a vendégszeretetüket. Szóval ezután mindent megköszöntünk, és összepakoltunk az indulásra. Sajnos az eső továbbra is esett, de muszáj volt indulnunk. DSCF4702Ahogy haladtunk szép lassan elállt, de a felhők megmaradtak, és nagyon sokat nem is haladhattunk esőkabát nélkül. Egy nagyobb istállónál meg is kellett állnunk felölteni magunkra, mert eléggé esett, de így ettünk is pár falatot. Eljutottunk egészen Memmingenig, itt a főtéren szétnéztünk egy kicsit, majd Fruzsi bement egy gyógyszertárba, hogy vegyen magának gyógyszert, mert megfázott, és fájt a torka. Aitrachba értünk, ahol a kempingünk is volt. Elkezdtük volna felállítani a sátrunkat, amikor egy hölgy szólt, hogy ne az út közepére állítsuk a sátrunkat, bár a fene látta, hogy egy kitaposott kis út van mögöttünk. Arrébb vittük, majd felállítottuk. Ezután hosszabbítót kellett keresnünk, hogy tudjunk tölteni, ha már fizettünk érte. A hölgy megmutatta, hogy merre van még szabad, de úgy össze voltak gubancolódva, hogy csoda volt a megszerzése. Közben oda is szólt a hölgy, hogy mit csinálunk, mert annyit láthatott, hogy ide-oda húzgálom a vezetéket, mire közöltük, hogy körülbelül másik 2-3 hosszabbítóval van összetekeredve. Nehezen sikerült megszerezni, így volt áramunk is estére, tudtunk tölteni. Kimentünk a recepcióhoz, mert egyedül ott lehetett fogni a wifit, de igazából ott sem, mert semmi nem jött be, néha-néha éppen betöltött, de lehetetlen volt bármit is feltölteni. Ittunk egy-egy teát a büfében, majd visszamentünk és lefeküdtünk aludni.


 

12.nap: (2014. augusztus 12.)

DSCF4729Reggel amennyire tudtunk korán keltünk, mert a tegnapi nap folyamán körülbelül 40km csúszásban voltunk a sok eső miatt, így ezt ezen a napon kellett behoznunk, hogy tartani tudjuk a tervet. Menet közben láttunk néhány lovat, amiken valamiféle ruha volt, nem tudtunk rájönni, hogy mi célt szolgált, de viccesen néztek ki. Délután 1 óra körül megálltunk egy parkolóban ebédelni, jól esett egy kis pihenő, mert próbáltunk sietni, hogy behozzuk a lemaradást. Következőleg Altshausenben álltunk meg, ahol a Württemberg hercegek barokk kastélya és a kastélytemplom is áll. Egy kicsivel később megpihentünk még a bicajút mellett egy padon is. DSCF4747Úgy éreztem, hogy egy kicsit lassan haladunk, körülbelül fél távnál járhattunk, de már délután 3 óra volt. Megfordult a fejünkben, hogy egy hamarabbi kempinget kell néznünk, de akkor a másnap lett volna hosszabb, így eldöntöttük, hogy akármikor is érünk Tuttlingenbe, de oda megyünk. Este 8 óra körül végre elértük a Dunát, ekkor láttuk először Dunaföldvár után. Innen már szerencsére a kemping sem volt messze, amiről kiderült, hogy ingyenes, de ha használni akarjuk a zuhanyzót, akkor el kell mennünk a fürdőbe, ahol 20 euró kaukciót kell fizetni, de abból 15 eurót visszakapunk, ha visszavisszük a kulcsot. Egy ott kempingező férfi mutatta meg, hova kell mennünk érte. Elméletileg csak egy éjszakát lehetett volna eltölteni, de említettük a fürdőben, hogy mi másnap is itt szeretnénk még kempingezni, de semmi problémát nem okozott, csak a kulcsra kellett vigyáznunk. Jól esett már a pihenés, mert nem elég, hogy behoztuk a lemaradást, még 775m szintemelkedés is volt, ami a legtöbb volt az eddigi napok alatt, ami meglepett, mert azt gondoltam, hogy Ausztriában lesz majd hasonló.


 

13.nap: (2014. augusztus 13.)

DSCF4757Természetesen ez a nap is esővel kezdődött. Megreggeliztünk, majd csomagok nélkül indultunk útnak, ami jól esett már 12 nap után, de azért kicsit félve hagytunk ott mindent, mégis csak ingyenes kemping, és nem figyel rá senki. Amit nem említettem még, hogy rengeteg meztelen csiga volt az utakon, ennek is volt köszönhető, hogy volt egy rész, ahol rengeteg gólya volt egy helyen, ennyit nem is láttam még így, biztos jó napjuk lehetett ennyi csiga után. Szép lassan elértük Donaueschingent, ahol annyit láttunk, hogy itt is építkeznek, de nem gondoltunk semmi rosszra, kerestük a forrást. Amikor aztán rájöttünk, hogy hol van, akkor döbbentünk rá, hogy bizony azt is újítják, és a közelébe sem lehet menni. Ez nem is lett volna gond, de ráadásul szét is volt bontva, így aztán a látvány sem kárpótolt igazán. DSCF4812Egyedül az vígasztalt bennünket, hogy a célt elértük, megcsináltuk, így a túra felén már túl voltunk. Néhány képet persze készítettünk, hogy mindenki láthassa. Ez a jelképes forrás egyébként a Fürstenberg hercegek parkjában található. Elég éhesek voltunk, így beültünk egy kebaboshoz, ahol én kétszer is ettem. Jól esett végre valami mást enni. Itt kértünk wifi jelszót, így egy kicsit fel tudtunk nézni a netre. Elmentünk még egy cukrászdába is, mert meg kellett kóstolnunk a fekete erdő tortát. Más volt, mint ahogy itthon megszoktuk, a habjába jelentős mennyiségű alkohol volt belekeverve, de finom volt. Ezután a kellemes pihenés után elindultunk visszafelé. Ha már a jelképes forrással így megjártuk, gondoltuk, hogy megnézzük azt a helyet, ahol a Breg és Brigach folyó egyesül, és hivatalosan is Duna néven folyik tovább. Már délután 5 óra körül járt az idő, szóval tényleg elindultunk vissza a kempingbe. Mögöttünk elég csúnya felhők gyülekeztek, és a szél is nagyon megerősödött, ami egyre inkább erősödött. Igyekeztünk, hogy ne kapjon el bennünket a vihar, amit könnyített az is, hogy szokatlan módon nagyjából végig hátszelünk volt, így megúsztuk. 7 óra után vissza is értünk a kempingbe, majd nem sokkal később jött 2 bicajos, akik kiderült, hogy szintén magyarok, és Londonból indultak. Az ő céljuk az volt, hogy legalább Magyarország határáig eljussanak. Ledőltünk, és arra gondoltunk, hogy másnap már megkezdődik a visszaút.


 

14.nap: (2014. augusztus 14.)

DSCF4837Ahogy már megszoktuk ez a reggel is esővel kezdődött. Szerencsére indulás után nem sokkal elhagyhattuk az esőkabátot, és egy időre kisütött a nap is. Volt egy fiú páros is, akik szintén a Duna mentén bicajoztak, velük is oda-vissza előzgettük egymást. Igazság szerint már Tuttlingenben is ott kempingeztek mellettünk. DSCF4854Sajnos a nap végére megint nagyon rákezdett az eső, így kemping után kellett néznünk. Amikor odaértünk láttuk, hogy a két fiú is itt ütött sátrat. Rengeteg szúnyog volt itt, először azt hittük, hogy biztos a Duna közelsége miatt van, de igazából máshol nem volt utána sem ennyi. Nagy nehezen felállítottuk a sátrat, bepakoltunk, majd elmentünk lezuhanyozni, ami nagyon jól esett a nap végi eső után. Megvacsoráztunk, majd szép lassan le is feküdtünk.


 

15.nap: (2014. augusztus 15.)

DSCF4857Ez volt az a nap, amikor az eső már tényleg nagyon sok volt. Körülbelül 10-11km-t tudtunk csak haladni, amikor iszonyatosan elkezdett esni, ráadásul egy jó meredek emelkedőn voltunk éppen. Szerencsére ennek a végén ott volt egy fedett pihenőhely, ami könyörgött, hogy maradjunk, és csináljunk magunknak egy jó meleg teát. Legalább 1 órát vártunk itt, ezalatt volt, hogy elállt, aztán újra rákezdett. Az egyik ilyen elállásnál úgy döntöttünk, hogy tovább megyünk, és az első kempingben sátrat verünk. Nagyjából 20km után el is értük a kempinget, amit bejelöltünk. DSCF4864Először nem értettük, mert egy farmot láttunk csak, de később megláttuk a táblát is, ami jelezte, hogy lehet kempingezni. Ez egy bio farm volt, akinek a tulajdonosa egy minimális összegért engedte, hogy sátrat verhessen, aki arra jár. Igen ám, de rajtunk kívül volt még egy nagyobb társaság, akiken már akkor látszott, hogy nem akarják józanul tölteni az estét. Valószínűleg a tulaj tudta ezt, mert nem az első estéjük volt már, talán ezért felajánlotta nekünk, hogy aludjunk egy kis sufniban, amiben volt két kanapé meg egy asztal és nagyjából ki is fújt. Zuhanyozási lehetőség itt is volt, amit kihasználtunk. Kicsit bánkódtunk, hogy megálltunk, mert innentől kezdve egyáltalán nem esett az eső, még a nap is sütött, de cserébe megszárítottuk a csuromvizes sátrunkat. Nem mondom, hogy a legkényelmesebb volt itt aludni, de legalább jobban védett minket a széltől és az esőtől. Ja és persze az ott sátrazóktól, mert hajnalban nem tudni pontosan, hogy mit csináltak, de föl le mászkáltak az autóval jó nagy gázzal. Valószínűleg nem voltak már tiszták, reméltük, hogy a kis sufnit nem dózerolják el az este folyamán.


 

16.nap: (2014. augusztus 16.)

DSCF4883Csodára ébredtünk, egyrészt mert állt a sufni, másrészt pedig nem esett az eső. Nyugodtan megreggeliztünk, majd felpakoltunk az útra. Ulmig meg sem álltunk, ott viszont megnéztük a székesegyházat. Egy jó ideig töltésen folytattuk tovább az utat, ami nem betonos volt, de jól járható, viszont az előző napi esőzés miatt sok helyen állt meg a víz, így ezt a saras vizet egészen a térdünkig felcsapkodták a bicajok, nem beszélve arról, hogy azok is szépen néztek ki utána. DSCF4887Szép felhős volt az ég is, aminek megtaláltuk a forrását is egy gyár személyében. Tovább haladva áttekertünk egy hangulatos városon is, Elchingenen. Haladtunk-haladtunk, egyszercsak Fruzsi szólt, hogy letört az első lámpája, amit nem tudtunk kitalálni, hogy mitől lehetett, de megtörtént. Szerencsére elég volt kihúzgálni a vezetékeket, és így le tudtuk szedni könnyen. Úgy gondoltuk, ha szükség lesz rá, akkor meg fogjuk tudni oldani a visszatételét. Valamivel később egy ág keveredett be Fruzsi első küllői közé, és azt hittük a sárvédője is letört, de szerencsére nem, csak vissza kellett pattintani a helyére. 102km után meg is érkeztünk az aznapi kempinghez, ami Dillingenben volt. Itt is elvégeztük az esti dolgainkat, sőt még néhány ruhadarabot ki is mostunk.


 

17.nap: (2014. augusztus 17.)

DSCF4918Szintén kellemes időre ébredtünk, viszont rengeteg bogár lepett el bennünket. A hálórészben szerencsére nem voltak, de kint az előtérben rengeteg, szinte minden ruhadarabban találtunk egyet, így mindent jól kiráztunk, mielőtt felvettünk. Sajnos még a táskákba is belemásztak, de csak a ruhák közé és a kormánytáskáinkba, a többi többnyire zárva volt. Szerencsére, amiben a kaja volt, abban talán csak egyet találtunk. Alapos bogártisztítás után mindent összepakoltunk és ettünk. Igyekeztünk időben elindulni, hogy valamennyit lefaragjunk a hátrányunkból. DSCF4934Igencsak eseménytelen volt a nap további része, egy-két alkalommal megálltunk enni és pihenni, de más nem történt. Egyedül a kempingbe való érkezéskor nem volt senki a recepción, és vártunk ott egy picit, hátha jön majd valaki. Ki is jött egy férfi a szemközti épületből, és neki fizettünk. Utólag azon gondolkoztunk, hogy vajon tényleg ő lehetett-e, akinek fizetni kellett, mert semmit nem kaptunk, amivel tudtuk volna bizonyítani, hogy már fizettünk. Aztán láttuk, hogy mások is neki fizetnek, úgyhogy nem aggódtunk tovább. A kemping egyébként szép és igényes volt. Jó hosszú, 130km-es szakaszt zártunk, így a zuhany és vacsi után jól esett a pihenés.


 

18.nap: (2014. augusztus 18.)

DSCF4955Kicsit borús, de kellemes napra keltünk. Először összepakoltunk, lebontottuk a sátrat, és csomagok nélkül átszaladtunk a közeli boltba, majd ahogy visszaértünk megreggeliztünk. Pakolás után meg sem álltunk Weltenburgig, ahol láttuk az Apátságot is. Mentünk-mentünk, majd észrevettük, hogy itt a bicajút nem megy tovább, csak hajót láttunk, amivel tovább lehetne menni. Kicsit tanulmányoztam a GPS-t és arra jutottam, hogy itt át kell mennünk a túloldalra, ahol úton folytathatjuk, de ehhez át kellett kompoznunk a Dunán. DSCF4980Ahogy átértünk egy kevés tekerés után jött egy jó meredek emelkedő, ráadásul egy idő után el is fordultunk, így ott már földes úton mentünk tovább. Kicsit megizzadtunk, de szép lassan újra sík lett a terep. Regensburgba beérve igaz csak messziről, de láttuk a Szent Péter Katedrálist is. Innentől kezdve meg sem álltunk a kempingig, ami lényegében egy kisebb szigeten volt Straubingban. Láttuk, hogy van konyha része is, ahol volt gáztűzhely. Megbeszéltük, hogy lepakolunk, felütjük a sátrat, majd átsétálunk a boltba, mivel nagyon közel van, és bevásárolunk, hogy csinálhassunk egy nagy adag chilis babot, és végre valami főtt ételt együnk, amit ráadásul mi csinálunk. Szép emberes adagot sikerült csinálni, de nagy része még akkor este el is fogyott, ami megmaradt eltettük másnapra. Lezuhanyoztunk és jöhetett a pihenés.


 

19.nap: (2014. augusztus 19.)

DSCF5027Szintén kellemes időre keltünk reggel. Az indulás után még Deggendorf előtt egy kerékpáros pihenő mellé értünk, úgyhogy megálltunk enni egy kis édességet. Ezt követően egy jó ideig csak tekertünk, nem történt semmi különös, majd egyszer csak a Duna túloldalán megláttunk egy várost, ami nagyon tetszett. Ez a város Vilshofen volt. Meg is álltunk egy padnál a várossal szemben, és itt ettünk, csak hogy szép kilátásunk legyen közben. Nagyjából 70km-t tettünk meg eddig és majdnem ennyi volt még hátra. DSCF5081Ezt követően Passauban álltunk meg, amit a három folyó városának is szoktak nevezni, mert itt folyik egybe a Duna az Inn és az Ilz. Érdekességképpen a Duna vize kék, az Inné zöld, az Ilzé pedig fekete, így az összefolyás után egy ideig három színe van a Dunának. Láttuk a Veste Oberhaus-t, ami több funkciót lát el, itt van a város történelmi múzeuma, egy ifjúsági szálló és egy csillagvizsgáló. A nap végére még másznunk kellett egy kicsit, majd a kempingig már gurultunk, ami Schlögenben volt. Ahogy oda értünk a kempingbe, kerestük, hogy kinél kellene fizetni, de nem találtunk senkit, így úgy döntöttünk, hogy bemegyünk, felállítjuk a sátrat, és maximum szólnak majd. Elmentünk zuhanyozni, mire végeztünk már be is sötétedett, de utána sem szóltak, gondoltuk majd reggel és vacsi után lefeküdtünk.


 

20.nap: (2014. augusztus 20.)

DSCF5088Reggel természetesen ismét esőre ébredtünk, egy ideig fetrengtünk hátha eláll, de csak csendesedett, így úgy döntöttünk kimászunk és elkezdtünk összepakolni. Mindenféle esőcuccban elindultunk kifelé, gondoltuk majd szólnak a fizetés miatt, de nem így történt. Délután megejtettük a szokásos ebédszünetünket, majd Linzig meg sem álltunk. Sajnos az eső továbbra is esett, így nem volt a legjobb a tekerés, ráadásul ilyenkor képeket sem tudtunk annyit csinálni. DSCF5095Gondoltuk, hogy itt majd megkóstoljuk a linzert, de aztán erről lemondtunk, egyrészt az idő miatt, inkább szerettünk volna haladni, másrészt mert a bicajút szépen elvitt a központ mellett, így mire találtunk volna egy cukrászdát szintén sok időnk ment volna el és még így is volt némi elmaradásunk a csúszás miatt. A város külterülete nem volt a legszebb, mert gyárakat lehetett látni a túloldalon. Linz után pedig már csak szépen haladtunk a Duna mentén a szuper kerékpárúton, és nézelődtünk egészen a kempingig, ami Greinben volt. Itt járt fejenként 15 perc internet. Vacsorára nudli jellegű étket (gnocchit) készítettünk. Először azt hittük, hogy van gáz a kempingben, mert jelezte a kemping térképe, de kiderült, hogy az a lakókocsiknak volt, így a kempingfőzőt használtuk. Kicsit érdekes állaga lett (kis híján egy egyben álló massza 😀 ), de azért jóízűen ettük meg. Aznap éjszaka csontig fagytunk, vizesen feküdtünk, és legalább 6 fok volt…


 

21.nap: (2014. augusztus 21.)

DSCF5132Sajnos egész éjszaka esett az eső, tiszta víz volt a sátor, de szerencsére reggelre elállt, ráadásul szépen ki is sütött a nap, így teljesen meg tudtuk szárítani, ameddig reggeliztünk. Egy jó ideig csak tekertünk, aztán egyszer előtűnt egy épület, amit már egész messziről látni lehetett. Ez az épület Melkben állt, ami a Melki Apátság volt. A Duna túlpartján helyezkedett el, de a bicajút átvitt minket oda, így közelebbről is megcsodálhattuk. Ahogy beértünk a városba el is terelte az út a bicajosokat, mert útépítés volt. Felmentünk egy nagy emelkedőre is, de csak tolni tudtuk a bicajokat. Úgy tűnt a GPS-en, hogy erre ki tudjuk kerülni az építkezést és visszatérhetünk a mi utunkra, de zsákutca volt, így mehettünk lefelé. Persze utána megtaláltuk a jó irányt. DSCF5174Tudtuk, hogy elég jól spóroltunk idáig a pénzzel, így Aggsteinbe érve beültünk egy kis vendéglőbe, ahol nem volt rajtunk kívül senki. Először is kértünk két sört, gondoltuk megkóstoljuk az ittenit, bár tudtuk, hogy elég drága.Fruzsi is és én is rántott húst kértünk, de Fruzsinak a köret zöldségekből állt, nekem pedig sült krumpliból és egy kis salátából. Jó ízűt ettünk belőle, végre csak ennünk kellett és semmi teendőnk nem volt az elkészítésében. Délután 5 óra körül indultunk tovább, és észrevettük, hogy a túloldalon ott áll Willendorf, ahol a willendorfi vénuszt is találták. Fruzsinak ez volt az egyik olyan város, amit nagyon szeretett volna látni, így Spitznél átkompoztunk és elindultunk visszafelé. Körülbelül 10km-el mentünk így többet, de örültem, hogy Fruzsinak ez örömet okozott. Sajnos a múzeum része már nem volt nyitva, de a helyet ahol találták meg tudtuk nézni és egy nagyméretű szoborral sikerült fényképezkedni. Innen sietősre vettük, mert eléggé elszaladt az idő. Sajnos az oda úton elpattant még egy küllőm, így másnapra úgy terveztük, hogy benézünk egy szervizbe is, mert félő volt, hogy nem bírja ki hazáig. Nap végére megérkeztünk a kempingbe, ami Kremsben volt.


 

22.nap: (2014. augusztus 22.)

DSCF5219Reggel eléggé úgy tűnt, hogy ismét esős napunk lesz, de szerencsére az égiek máshogy akarták, és elég kellemes időben tekerhettünk. Dél előtt megálltunk, hogy együnk pár falatot, majd Bécsig teljesen zavartalan és eseménytelen volt az utunk. A kempingbe érve felállítottuk a sátrat, bepakoltunk, és úgy döntöttünk, hogy elmegyünk főtt ételt enni, és szétnézünk a városban. Úgy gondoltuk, hogy mindenre lesz időnk, mert viszonylag rövidebb napot zártunk és már délután 5 óra körül el tudtunk indulni Bécs belvárosába. Sajnos a GPS-re csak közvetlenül az útvonalunk körüli térképrészletet töltöttem fel, így menet közben vettem csak észre, hogy egy idő után nem fogom látni, hogy mi hol van. DSCF5229Nem foglalkoztunk vele, gondoltuk, hogy odafelé valamit találunk, ahol ehetünk, utána pedig a nyomvonal mentén vissza tudunk térni a kempingbe. Az, hogy mi nézelődni tudjunk még vacsi után kizárt volt, amikor kiderült, hogy a Pizzeria Ristorante Noliban a kiszolgálónk magyar volt, így vacsora alatt elég sokat beszélgettünk és hipp-hopp elrepült az idő. Zsolt, a kiszolgáló nagyon kedves volt, először meghívott minket egy kávéra, és tiramisura, majd hozott még 3cl helyi töményet is. Szép lassan este 8 lett és ideje volt indulnunk, így mondtuk, hogy fizetnénk. Örültünk, hogy megismerhettük, telefonszámot is cseréltünk majd csak ezután indultunk vissza. Jó volt az esti fényekben is látni a várost. Visszaérkezésünkkor már csak aludni volt erőnk.


 

23.nap: (2014. augusztus 23.)

DSCF5266Az indulás óta ez volt az a nap, amikor végre rövid öltözetben tudtunk tekerni, persze egyben rövid nap is, hiszen Pozsonyban is úgy terveztük, hogy szétnézünk. Egész úton semmi különleges nem történt, már-már elég egyhangú volt ez a szakasz. Ahogy átértünk Szlovákiába rögtön látni lehetett a különbséget, egy csomó romos épület, nem megfelelően gondozott környezet. Láttuk a pozsonyi várat is, amit csak messziről tudtunk megnézni, ugyanis az egész városnézésből nem lett semmi. Az egész úgy kezdődött, hogy bementünk egy LIDL-be, hogy bevásároljunk a vacsihoz, de mire kijöttünk már szakadt az eső. Körülbelül 2 órát vártunk itt a boltnál, de hol szakadt, hol esett. Aztán amikor már éppen csak szemerkélt, úgy döntöttünk, hogy nem várunk tovább, és elmegyünk a kempingig, ami körülbelül 3km-re volt. Ezalatt az idő alatt igencsak újra rákezdett, már vártuk, hogy végre sátrat állíthassunk. A kempinghez érve nagyon gyanús lett a nagy tömeg és a zene, de bíztunk benne, hogy semmi olyan, ami miatt nem lehetne bemenni. Tévedtünk, először közölték, hogy itt most éppen fesztivál van és csak olyanok tartózkodhatnak bent, akik erre jöttek. Szerencsére megkönyörültek rajtunk, talán azért, mert az egyetlen kemping volt Pozsonyban. A bicajokat betehettük egy tárolóba, majd kimentünk a szakadó esőbe, hogy helyet keressünk magunknak. DSCF5267Ez elég nehéz volt, ugyanis még a betonon is volt, hogy állt sátor. Visszamentünk a recepcióra, hogy sajnos nem találtunk helyet. Két hölgy kiment, hogy majd ők néznek nekünk, majd visszatelefonáltak a recepcióra, hogy menjünk egyenesen befelé, és ott várnak majd minket. Mondták, hogy találtak egy helyet, de azért még egyszer megkérdezték, hogy ugye azt mondtuk, hogy kis sátrunk van. Elmondtuk megint, hogy éppen ellenkezőleg, elég nagy, majd elkezdték törni a fejüket, hogy akkor most mi legyen. Nekünk volt egy ötletünk, ami annyit jelentett, hogy a bicajok mellett a tárolóban alvás. Felvetettük ezt az ötletet, amire először kicsit úgy tűnt, hogy nemleges választ kapunk, de aztán mégis belementek. Így megkaptuk addig a tároló kulcsát, szóval nem kellett félnünk a részegen randalírozó emberektől, hogy benyitnak. Volt áram is, tudtunk tölteni, ráadásul a recepció közelsége miatt még a wifire is fel tudtunk csatlakozni. Bíztunk benne, hogy egerekkel nem találkozunk, kiindulva abból, hogy két sarokban is egérméreg volt. Két fal közé ki tudtuk feszíteni a szárítókötelet is. Sajnáltuk, hogy az eső miatt nem tudtunk szétnézni, de kiszámoltuk, hogy mekkora utat tettünk meg eddig, és örömmel láttuk, hogy már majdnem 2300km-t, ami azt is jelentette, hogy már elég közel jártunk, hogy hazaérjünk. Este pedig leterítettük az esővédőket, rájuk pedig a derékaljakat és polifoamokat, majd reggae számokra aludhattunk el.


 

24.nap: (2014. augusztus 24.)

DSCF5272Reggel megnyugodtunk, semmiféle állati támadás nyomait nem fedeztünk fel magunkon, ráadásul az eső sem esett már. Indulás után úgy döntöttünk, hogy nem a szlovák, hanem a magyar részen folytatjuk tovább. Főleg azért is, hogy rendesen tudjunk telefonon is beszélni az otthoniakkal. Amikor elértük az államhatárt, megnéztük és a magyar hálózathoz is tudtunk csatlakozni, így haza is telefonáltunk, hogy Magyarországon gurulunk a további 3 napban. DSCF5278Kicsit hosszabb lett így a táv, mert nagyon eltávolodott a bicajút a Dunától, de annyira nem bántuk. Győrött megálltunk egy kebabosnál, majd vettünk fel némi pénzt az egyik ATM-ből, és mentünk tovább. Elég hosszú napot zártunk, ráadásul néhány helyen olyan útra vitt a bicajút, hogy esélytelen volt úgy végigmenni rajta, hogy ne menjünk át egy-két méretes pocsoján. Eléggé nehezítette ez is az utunkat, de 140km után elértük aznapi célunkat Komáromot. Úgy volt, hogy itt tudunk találkozni majd egy nagy túrázóval, Kovács Tamással, de kiderült, hogy táborban lesznek, így sajnos nem jött össze. Maradt tehát a kemping, ami előtt kicsit megijedtünk, mert minden zárva volt, persze bent voltak, de recepciós sehol. Pár perc múlva persze kinyitotta egy biztonságiőr, és kiderült, hogy félóránként körbe kell járnia a kempinget, ezért nem volt ott. Bent felütöttük a sátrat és jöhetett a szokásos esti program.


 

25.nap: (2014. augusztus 25.)

DSCF5284Szép napos időre ébredtünk, csináltunk még néhány képet a városban, majd Süttőnél megálltunk egy pillanatra, mert itt láttuk meg újra a Dunát, mióta Magyarországra értünk. Következő megállóhelyünk Esztergom volt, ahol láttuk az esztergomi várat és az esztergomi bazilikát. Az egyik vendéglátó helyen megittunk egy-egy pohár bort, Fruzsi evett valami fehércsokis öntetes desszertet, én pedig egy fagyi kelyhet. Ezután a kis pihenő után tovább álltunk, majd körülbelül 30 perc várakozás után átkompoztunk Szobra. DSCF5341Nem sokkal később a Duna túlpartján megpillantottuk a visegrádi várat. Innen már nem volt messze a kemping, amit kinéztünk magunknak, de cserébe újra kompoznunk kellett a Szentendrei szigetre, ahova rajtunk kívül egy francia család is jött. Ahogy odaértünk nem tudtuk, hogy hova kellene mennünk, mert egy nagy lovarda volt az egész terület. Ott, ahol az étkező rész volt nem volt senki, így elkezdtünk bolyongani bent, amikor láttam, hogy az egyik épületben valaki van, így odamentem, hogy egyáltalán lehet-e itt kempingezni. Szerencsére kiderült, hogy lehet és megmutatta, hogy hova menjünk. A többit azt mondták majd reggel elintézzük. Rajtunk kívül egyedül a francia család volt még ott. Az épület előtt, ahol a zuhanyzó és étkező is állt, volt egy automata, amiben egy csomó croissant volt és mi ezt ettünk, mert boltba nem tudtunk előtte elmenni. A francia család látta, hogy mit eszünk és kijöttek szólni, hogy ennénk-e tésztát, mert egy elég nagy adagot csinálnak, így szívesen adnak. Megköszöntük, de nem fogadtuk el. Annyira nem is voltunk éhesek és akkor jól is esett ezt enni. A sátorban még feltöltöttük a képeket a laptopra, majd aludtunk.


 

26.nap: (2014. augusztus 26.)

DSCF5362Reggel korán hűvös időre ébredtünk, átöltöztünk, majd kimásztunk a sátorból. Egy csomó ló volt kiengedve, így egy-kettőt megsimogattunk, amelyik odajött. Én ittam egy kávét indulás előtt az automatából, de nem volt a legjobb. Kifelé menet szintén úgy voltunk vele, hogy ha nem lesz senki ott, ahol mondták, akkor mi nem fogjuk keresgélni és elmegyünk. Így is lett, nem volt ott senki, aztán szép lassan elhagytuk a helyet. Tótfaluban álltunk meg egy pékségben, ahol ettünk és én az előző rossz kávé után úgy döntöttem, hogy iszom egy normálisat is. Ahogy magunk mögött hagytuk a Szentendrei szigetet azt vettem észre, hogy furcsán kanyarodik a bicajom és amikor lenéztem láttam, hogy ez tuti defekt. Szerencsére volt nálunk ilyen gyors defektjavító, amit a belsőbe kellett fújni és hab formájában tömítette be a lyukat. DSCF5365Letekerésnél ahogy eresztett a levegő, így jött ki a hab is, de egy kis pumpálással pótoltam a levegőt. Reméltem, hogy megússzuk az utat defekt nélkül, de sajnos nem így lett. Soroksárig tekertünk, ahol kinéztünk egy helyet az ebédre, ez volt a Joe-Háza étterem és pizzéria. Felhívtuk az egyik jó bicajos barátunkat Tamást, akivel még a 2012-es túránkon ismerkedtünk meg, hogy éppen Soroksáron vagyunk, nincs-e kedve velünk ebédelni, de sejtettük, hogy nem fog összejönni, hiszen hétköznap volt és munkanap. Készpénz nem sok volt nálunk forintban, így megkérdeztük, hogy eurót elfogadnak-e, igaz kicsit rosszabbul jöttünk így ki, de nem volt már kedvünk 5-6 km-t tekerni az automatához. Kaja után meg sem álltunk Ráckevéig, ahol az estét töltöttük. Kicsit drága volt ugyan, de ha valaki időben odamegy és másnap is van ideje, akkor a strandot is használhatja, mert az árban benne van. Gyorsan sátrat állítottunk és átöltöztünk fürdőruhába, gondoltuk kihasználjuk egy kicsit és a termálmedencében megmártózunk. Utána már csak egy jó zuhany és a vacsi hiányzott. Lefekvésnél pedig furcsa volt belegondolni, hogy ez az utolsó éjszakánk a túrán.


 

27.nap: (2014. augusztus 27.)

DSCF5384Eljött az utolsó reggel, szintén elég hűvös időnk volt, de tudtuk, hogy ez az utolsó, innentől pedig puha ágyban és meleg szobában fekszünk és kelünk. Őszintén szólva, kicsit sajnáltam, hogy vége lesz, de ennyire volt időnk és pénzünk. Néhány kilométer után Bács-Kiskun megyében találtuk magunkat, így egyre közelebb voltunk már Kiskunfélegyházához. DSCF5387Ezután a bicajút átvitt minket a töltésre, ami iszonyú szörnyű volt, körülbelül egy keréknyomnyi kitaposott rész volt, ahol tudtunk menni. Kicsit féltem is, hogy a defekt után nehogy még néhány küllőm is beadja az unalmast. Szabadszállás előtt olyan történt, amire egyáltalán nem számítottunk, és nem is voltunk felkészülve. Kicsit laposnak éreztem a hátsó kerekemet, amikor Fruzsi is szólt, hogy valami bordót lát rajta. Megálltunk, és kiderült, hogy a külső elég szépen elkopott. DSCF5392Több kis lyukat is láttam a gumin, így nem tudtam eldönteni, hogy toljuk-e el a bicajt Szabadszállásig vagy próbáljam-e megcsinálni. Mivel Szabadszállás elég messze volt még innen, ezért szétszedtem és elég maszek módon, de sikerült megcsinálnom. A régi belsőről levágtam a szelepet, amit a külső belső falához tettem, utána egy új belsőt tettem bele és ezt pumpáltam föl, így valamivel vastagodott a futófelület. Úgy gondoltam, ha Szabadszállásig nem ereszt, akkor megpróbálunk így hazajönni, ha igen, akkor pedig néznünk kell valahol egy külsőt. Szabadszálláson Fruzsi egy sütit evett, én pedig ittam egy kávét és ettem egy fagyit. Ezalatt az idő alatt sem eresztett a kerék, úgyhogy elindultunk így. Hamar elértük Orgoványt, ahonnan már az az út vezetett vissza egészen Kiskunfélegyházáig, amin az első nap elindultunk. A várostáblánál még készítettünk egy képet, utána hazagurultunk. Otthon már vártak minket, gratuláltak a teljesítményünkhöz és örültek, hogy 2735,2km után épségben hazajutottunk.


2014túra

Teljes útvonal

További képeket a Képek menüpont alatt találtok! 🙂