BRM 200 – Kiskunság Maraton

DSCF2219Kezdjük ezt az egész túrát a nevezéssel, mert ugye arra is szükség volt az induláshoz. Még április előtt körülbelül 2 hónappal töltöttük ki Fruzsival a nevezési űrlapot. Azt tudtuk, ha úgy döntünk, hogy indulunk, akkor a drágább nevezési díjat fizetjük majd ki, mert akkor az oklevél mellé társul egy érem is. Gondoltuk, hogy majd készülünk is rá, és heti több alkalommal tekerünk egy hosszabbat, de ebből nem igazán lett semmi, csupán a túra előtti hétig jött össze az a pár alkalom. Fruzsinak időközben le kellett mondania az indulásról, mert nagyon sokat kellett készülnie az egyetemi óráira. Sajnáltam, hogy nem tud jönni, mert megszoktam, hogy ha bicajozásról van szó, akkor mindketten, de erre egyedül maradtam. Egy héttel a túra előtt elutaltam az összeget is, ezzel véglegessé vált a nevezésem. Ez a hét pikk-pakk el is telt, és már szombat reggel is volt. Kicsit izgultam, mert tudtam, hogy sokat nem készültem, de azért az eddigi túráink tapasztalatai alapján úgy gondoltam, teljesíthető lesz 13.5 óra alatt ez a 213 km. DSCF2238Fél 7-re mentünk a kiskunfélegyházi Albán pékséghez, mert még szükség volt egy kis papírmunkára, és át kellett venni az igazolófüzetet, amire közben felkerült az indulási időm, ami 7:00 volt. Fruzsi, és a családom is elkísért reggel, így legalább az indulásig nem voltam egyedül. Egyszer csak megütötte a templomóra a 7-et, és el kellett indulnom. Egy ideig még követtek kocsival, így készült rólam 1-2 kép az első pár km-en. Ekkor az időjárás még elég kellemes volt, kicsit fújt a szél, de fura módon hátszél, ami a bringásoknál elég hihetetlen, így az első 45km-t Izsákig elég jó tempóban tettem meg. Itt egy ABC-ben kellett pecsételni a füzetbe, és felírni a pontos időt. Ettem pár falatot, majd tovább indultam. Nem telt el sok idő, és elkezdett szemerkélni az eső, ezért felhúztam az esővédőt a hátsó táskáimra, és persze én magam is felvettem az esőkabátot. Így mentem tovább egészen a következő ellenőrzőpontig, Kalocsáig, ahol egy cukrászdában került sor a pecsételésre, és az idő feltüntetésére. Idáig körülbelül 4 és fél óra alatt sikerült elérnem. Innen úgy döntöttem, hogy leveszem az esőkabátot, mert elállt az eső, de kár volt, mert az indulás után ismét szemerkélni kezdett. Jánoshalma felé haladva keresztül mentem Hajóson is, ahonnan elkezdődött egy kisebb emelkedő szakasz. DSCF2288Ezt leküzdve elértem Jánoshalmára is, ahol szintén egy kisboltban került sor az igazolásra. Innentől már újra Kiskunfélegyháza felé haladtam, de néhány akadály még volt hátra, mégpedig Kiskunhalas, Kiskunmajsa, és Jászszentlászló formájában. Mindezt még a szembeszél is nehezítette. Lassan, de biztosan haladtam a cél felé, ekkor már tudtam, hogy szintidőn belül fogom teljesíteni a távot, ha nem jön közbe valamilyen technikai probléma. Jászszentlászlóra érve értesítettem az otthoniakat, hogy hamarosan hazaérek. Néhány km-rel a vége előtt szintén kijöttek elém kocsival, és készítettek pár képet, és drukkoltak, hogy bírjam ki, már nincs sok hátra. Elég sok erőt adott ahhoz, hogy 2-3 km/h-val gyorsabban haladjak, mint előtte. Kiskunfélegyházát elérve pont pirosat kaptam egy vasúti átjárónál, és még rajtam kívül két túratársam is. Ahogy szabad utat kaptunk, kilőttünk, mint a rakéták, és már az Albán pékségnél is találtuk magunkat. Beszaladtam az igazolófüzettel, ahol pecsételtek, és felírták az érkezési időmet, így teljesítettem a BRM 200-as teljesítménytúrát 11 óra 22 perc alatt.