Magamról

Sziasztok!
A nevem Ballagi Károly. Kiskunfélegyházán születtem és jelenleg is itt élek. Kecskemétre járok főiskolára, ahol anyagmérnök szakos hallgató vagyok. Szeretnék utána tovább tanulni, persze azt már csak levelezőn.
Emlékszem még az első bicajomra, amit karácsonyra kaptam, egy kék színű pótkerekes bicaj volt.
karcsb
Sajnos az évre pontosan nem emlékszem, de azt tudom, hogy sokáig a pedált sem tudtam rendesen tekerni, csak előre-hátra, előre-hátra…most meg tessék, több napokra is elkerekezünk ha tehetjük.
Ez az egész bicajos őrület akkor kezdődött az életemben, amikor Fruzsit is megismertem. Előtte is szerettem bicajozni, de amikor elkezdtünk együtt hosszabb távokat is megtenni, rájöttem, hogy ezt nagyon élvezem, így jött az ötlet is, hogy 2012 nyarán menjünk el egy több napos túrára itt az országon belül. Sokat gondolkodtunk, hogy merre, amikor rátaláltunk az Országos Kerékpáros Körtúrára, ami 4149km-t foglal magába.
Gondoltuk ez tökéletes lesz nekünk, hiszen sok tervezést nem igényelt az útvonal, mivel itt fix településeken kell végigmenni, néhol pedig pecsételni is kell. Természetesen tudtuk, hogy a teljes táv nem teljesíthető egyszerre, de azért sikerült 1750km-t megtennünk 18 nap alatt. Szóval ez volt az első komoly túránk. A legnagyobb feladatot a felszereléseink beszerzése okozta, hiszen nem állt rendelkezésünkre olyan kerékpár, amivel egy ekkora túra teljesíthető lett volna, így nyáron a túra előtt dolgoztam, amiből sikerült finanszíroznom az azóta is nagyszerűen teljesítő Gepida Alboin 500-as kerékpáromat. Ezalatt Fruzsi is megvette álmai KTM kerékpárját. Persze még számos kiegészítő volt, ami hiányzott, de minden fontosat sikerült megszereznünk, ami éppen akkor nagyon kellett.  Azóta persze folyamatosan bővítjük a felszereléseinket. Így nekivágtunk első utunknak. 🙂 A képek menüben megtaláljátok a képeket is!
Idén pedig Szlovákiába mentünk, ahol gyalogtúrákat is teljesítettünk. Ezekről is találtok fotókat!
Aki teheti, annak csak ajánlani tudom, hogy üljön nyeregbe, mert enélkül nehéz elképzelni, milyen élmény egy ilyen túra! Rengeteg szép tájat lát az ember, nem beszélve a segítőkész emberekről, akik szó nélkül útbaigazítanak ha kell, vagy éppen falunap van, és meghívnak, hogy ebédeljünk velük. Persze barátságok is kialakulhatnak, ami mind olyan dolog, hogy biztos nem felejt el az ember SOHA!